Ketten voltak. Sétáltak a nap lemenő fényében. Beszélgettek, és észre sem vették, hogy mikor kulcsolták össze ujjaikat. A bíborvörös fényt aztán elnyelte a sötétség. Az utcai gázlámpák halványsárga fénye világított csak, és ők megálltak. Nézték egymást, elmerültek egymás tekintetében. A fiú ajkai közeledtek a lányéhoz. Hosszú csókot váltottak, szenvedélyes lángolással kaptak egymás után. A lány háta a falhoz simult, kezeivel a fiú nyakába karolt, úgy húzta magához megint. Már nem kellettek a szavak. Pusztán érzékeikre hagyatkozva simogatták egymás testét, eleinte bátortalanul, aztán annyira belejöttek, mintha már időtlen idők óta ezt csinálták volna csak. De az idő hideg volt, a hely pedig kezdett hátborzongatóvá válni. A gázlámpák pislogtak. Mámoros köddel a szemük előtt sétáltak a fiú otthona felé, s amint az ajtó becsukódott a hátuk mögött, ők már újra egymás ajkait falták, kezeikkel a ruhák alá is bemerészkedtek. És egyre kevesebb ruha fedte a testüket. A két forró test egymásnak feszülve indult el a fellegek közé. Apró sóhajok szöktek ki ajkaik közül, a gyönyör vörösre színezte orcáikat. Mámorittas pillantásokat váltottak, a két csodálatos test együtt vonaglott. Nem sok kellett egyikőjüknek sem, s egymás karjaiban szárnyaltak a kielégülés isteni érzése felé. A lány pihegett. A fiú szintén. Szépek voltak úgy együtt, egymáson, egymásba gabalyodva. Úgy aludtak el, és úgy ébredtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése